Gyerekként imádtam a dédnagymamámnál lenni. Az ő otthona olyan volt, mint egy kincsesbánya: minden régi kacatot megőrzött, amiket megtalálva új és új világot fedezhettem fel. Palatáblára rajzoltam, faragtam lúdtollat, kukoricababával játszottam, vagy akár régi, lábbal hajtós Singer varrógépen varrtam a babaruhákat. Ahogy dédim itt hagyott minket, a régiségek szétszóródtak, szemétre kerültek, és ezzel a régi korok emléke is odaveszett. Azóta szentimentálisan keresem az olyan helyeket, ahol a régiségek visszaköszönnek. Nagy örömömre Szabó Tibor miskolci Míves kávézóját itt, a Tűzoltó utcában álmodta újra!
Tibor 30 évig tanított, amikor úgy döntött, hogy valami teljesen újba kezd: kávézót nyit. A saját fiai, a gyerekek iránti szeretete erősítette meg abban, hogy olyan helyre van szükség, ahová mind a felnőttek, mind a gyerekek egyformán szívesen térnek be, s ahol a szülők könnyedén le tudják kötni a kicsiket akár hosszabb időre is. Figyelte, miket neveznek akkoriban gyerekbarátnak, de sehol se talált közöttük olyat, ahol az alig kétszer két méteres játszósarok helyett szabadon mozoghatnának, fedezhetnék fel az ott található érdekességeket. Emellett fontosnak tartotta, hogy ha már az élete nagy részét a munkahelyén tölti, olyan legyen, ahol ő maga és a betérő vendégei is otthonosan érezzék magukat. Ezért rajz szakos tanárként elkezdte tudatosan gyűjteni a régi játékokat, tárgyakat. A kopott mackók, antik autók, használt írógépek és a számtalan érdekesség adja a hely enteriőrjének varázsát: olyan, mintha egy bűvös mesebarlangba lépnénk be. A falakon Szabó Csaba, békéscsabai autodidakta művész faágakból készült alkotásait csodálhatjuk meg. Háttérzeneként pedig francia sanzonokat, legfőképp jazzt hallgathatunk.
A varázslat hívogatóan ölel körbe minket, ahogy a piros ajtót kitárjuk, hogy a játékokkal teli lépcsőn leérve elmerüljünk benne. A lejutás egy mozgássérült anyának elsőre veszélyesnek tűnik, de mindenképp megéri átverekedni magát a korlátra szerelt, régi jegylyukasztón, mert leérve a félhomályos pincehelyiségbe olyan érzésünk támad, mintha visszacsöppentünk volna a rég elfeledett gyermekkorunkban. És valóban! Mindenhol antikjátékok, használati tárgyak. Kedvencem a mennyezetről lelógó kerékpár és a kis ereklyéket őrző szentély középpontjában lévő írógép. Hiába, olyanon tanultam még gépelni...
A bútorok is tökéletesen beleillenek az összképbe: a székek, asztalok kicsit rozogák, itt-ott kopottasak, ugyanakkor barátságos légkört teremtenek. Kézzel hímzett terítők, száraz virágok, apró mütyürök idézik fel a nagyi díszes nappaliját. Néhány vendéget ugyan zavarhat, hogy túl közel ülnek egymáshoz, de én személy szerint Tiborral értek egyet, aki azt vallja, hogy egy igazi kávézó lényege maga a találkozás, az ismerkedés és a beszélgetés.
Bár az 1800-as években még effektíven kevesen főztek otthon kávét, meséli Tibor, de nem csak ezért jártak kávéházakba: azért is, hogy emberek között legyenek, beszélgethessenek. Mostanra a világ elidegenedett. Érdekes ellentmondás, hogy az interneten vadidegenekkel megosztjuk a véleményünket, de az már kellemetlen, ha egy ismeretlen ül le velünk szembe az asztalunkhoz. Az angol kocsmákban leginkább a pultnál foglalnak helyet, ahol a csapossal nyugodtan megvitathatják a dolgokat. Az olasz kávézókban is megvan ez a hagyomány. Ezt az életérzést szeretném visszahozni.
Beljebb azért jobban el lehet vonulni: a hátsó terem olyan, mintha színházban ülnénk, a hosszúkás, boltív alakú helyiségben moziszékek sorakoznak. Ha éppen nincs sok vendég, a köztes átjáróban kényelmes, karfás fotelben ücsörögve úgy érezhetjük magunkat, mintha egy eldugott könyvtárszobában lennénk.
A kávézót inkább a 2 év feletti gyerekeknek alakították ki. Babakocsival a lépcsőn nehézkes lejönni, a kicsikre pedig annyi felfedezni való vár, hogy a szülőknek egy perc nyugtuk sem lenne. Míg a nagyobbak az asztaloknál, vagy a játszósarokban rajzolhatnak, társasjátékozhatnak, autókázhatnak, a rengeteg macival babázhatnak, addig az anyukák nyugodt szívvel, békében elfogyaszthatják Tibor fantasztikus kávés-csokis kreációit.
Itt ne keress kávélapot, ne kérdezd meg, mit ihatsz, inkább azt közöld, mit nem szeretnél, mert órákig tartana végighallgatni Tibor összes varázsitalának listáját! A forrócsokit hatféle alapanyagból választhatjuk ki, isteni finom a 80% feletti kakaótartamú, de a krémes belgacsoki is, mely leginkább pudingra hasonlít. Allergiások nyugodtan kérhetik laktózmentesen, sőt kókusz- vagy rizstejből is. Külön alkoholt ne kérj, bár egy krémlikőrös fehércsokival meglepheted magad! Ha egyet megkóstolsz, számolj azzal, hogy egynél nem tudsz megállni!
Ha nem ódzkodsz attól, hogy jobban odafigyelj a csemetédre, hogy nem kirakatbabaként mutogatod a babakocsiban, hogy hallod a másik asztal beszélgetését, hogy magába szippant a múlt varázslatos hangulata, akkor a Rengeteg RomKafét neked találták ki!
RENGETEG ROMKAFÉ - AVAGY MÍVES 2.0
Cím: 1094 Budapest, Tűzoltó u.22.
Tel.: +36 20 321 0229
E-mail: mivesrengeteg@gmail.com
Nyitvatartás: délelőtt 10 órától este 10 óráig
Facebook: @Rengeteg
Wifi: bátran kérd
Tetszik? Vidd és oszd hírét!
Ettél, ittál már itt? Kommentelj!
Nem akarsz lemaradni az új ajánlókról? Kedveld a blog új Facebook-oldalát!
Együttműködnél? Keress meg!
