Vannak helyek, amik végigkísérnek az életünkön. Ahonnan már kisgyermekkor óta emlékeink vannak, és ahová valószínűleg még évekkel később is ugyanazzal a megszokással térünk be. Nekem ilyen a pásztói Silver Presszó.
Amióta az eszemet tudom, létezik.
A város központjában található szórakozóhely nem mai darab, már a nagyszüleim fiatalsága idején is ide tértek be az emberek meginni egy feketét. Csak akkor még Nyírfácska Eszpresszó néven emlegették. A több teremből álló kávézót abban az időben egyfajta füstösség jellemezte a bent terjedő cigarettafüsttől. A másik korai emlékem a helyről a félhomály, mert vastag brokátfüggönyökkel tartották kint a város zaját, bent pedig a sötétbarna uralkodott, mind a kényelmes forgófotelek színeiben, mind a falra szerelt lambérián, de a cipők kopogását elnyelő, cigarettacsikktől kiégett padlószőnyegen is. Később a helyet adó épületet elharmadolták, kétharmadát üzlethelyiségekké alakították, és a leválasztott bár látványosan megfiatalodott, még a neve is lerövidült Nyírfára. Pusztán az asztalok és a kissé kopottas székek maradtak, amelyek viszont megőrizték a megszokott kényelmet. A barátainkkal a mai napig csak így nevezzük. Jelenlegi nevét, a Silver Presszót, 2002-ben vette fel, amikor ismételten felújították, és megkapta a mostani arculatának legjellemzőbb vonásait.
Gyerekként is többször megfordultam itt a családommal, de igazán csak a gimnázium vége felé lett az egyik törzshelyünk. Számtalan órát átábrándoztunk egy-egy cappuccino mellett, amit minden esetben Fanta bodza kísért. Néha pedig hátul biliárdoztunk, s azon nevetgéltünk, ki az ügyetlenebb. Nem telhettek el úgy a szombat esték, hogy be ne néztünk volna egy kisidőre. A bejárat melletti plazmatévében néma meccs ment, amit a felettünk lévő generáció férfitagjai néztek, mi fiatalok pedig a sarkokba felszerelt hangszórókból hallgattuk az akkori popslágereket, s a törzsasztalainknál láncdohányozva tárgyaltuk ki az élet dolgait.
Nem tudom, hogy az évek folyamán kikre cserélődtek le a törzsvendégek, illetve mennyire másabbak most a fiatalok, milyen zenét hallgatnak, mert a mi társaságunk lassacskán szétszéledt, és a szombat estéket már inkább itthon a családdal, a gyerekekkel töltjük. Viszont napközben a hely mit sem változott - természetesen a füstmentességét leszámítva. Talán csak annyiban, hogy a kopott bársonyfoteleket áthúzták fekete műbőrrel, az ajtó mellett L alakú kanapé kapott helyet, s a pultnál felfrissítették a lambériát, illetve a falakat vérnarancsra festették.
Kávézz évszaknak megfelelően!
Életemben először itt ittam shakeratót, azaz jégkásás jegeskávét. Imádtam. Finom volt; különleges. Aztán tönkrement a jégtörő gépük, s visszatértek a hagyományos fagyigombócos változathoz. Mostanság pedig a Monin szirupokkal ízesített kávékülönlegességek mennek náluk, amikhez Costadoro kávét használnak. Az asztalokra helyezett képes ajánlók csábítanak a fogyasztásra, bár a felszolgálás nem egyezik az imidzsképekkel, mégsem kell csalódnunk. A kért italnak megfelelően rétegződik a kávé a tejhabbal és a sziruppal. Összekeverve elég édesek ahhoz, hogy külön cukrot az émelyítően édesszájúakon kívül ne adjunk pluszban hozzá. Ízvilágukban a legkülönfélébbekkel találkozhatunk, személyes kedvencem az erőteljes menta, de a hasonlóan bizarr zöld pisztácia sem rossz. Jó idő esetén mindezeket jegeskávéval kérhetjük, míg télen lattéval, vagy forró csokival. Idén nyáron a Freddo cappuccinót ajánlották, míg most a forró karamellel melegedhetünk fel.
Sosincs túl korán!
Ez a presszó volt az, ahová a –három hónapos – kisfiammal először beültem. Nyár révén az előtte lévő, apró teraszon foglaltunk helyet, ahol összesen két napernyő és négy asztal áll. Amíg élveztem a szabadulást az otthoni bezártságból, addig a kisbabám vagy mellettünk aludt a babakocsiban, vagy kendőben a mellkasomon. Bent kicsit szűkös a kocsival, mert a régi, kacsalábon forgó fotelek között kicsi a tér, az ülőalkalmatosságokat pedig nem olyan könnyű mozgatni, mint azt elsőre gondolnánk. Középen ugyan van elég hely a vendégeknek, de az utat mégsem jó elállni, még akkor sem, ha éppen kevesen vannak. Azt nem mondanám, hogy üres lenne, legalább egy-két betérő mindig akad: vagy egy asztalnál beszélgetnek egy kávé mellett, vagy biliárdoznak a háttérben, esetleg egy üveg sört kortyolgatnak a pultnál.
Egy kétéves gyerekkel viszont kevésbé ajánlott hely. Különösképpen rossz idő esetén, amikor a teraszról be kell húzódni, illetve nem lehet fagyit kapni. Lehetséges, hogy csak az én fiam imádja a fagylaltot, de ő képes bárhol ott maradni, ha a hideg krémet nyalogathatja, és a Silverben nyáron Carte d’Or kapható.
Igen, mi így is szeretünk ide betérni, mert az itt dolgozók szívélyesek a gyerekekkel, hátul pedig a színes billiárdgolyók nézegetése és gurítgatása, illetve a csocsó bábuinak pörgetése hosszú időkre lefoglalják őket.
Elfogulatlanul összességében 4 pontra értékelem, bár a régi emlékeket is figyelembe véve megvan az 5 is.
SILVER PRESSZÓ
Cím: 3060 Pásztó, Fő út 61.
Tel.: +36 20 508 0778
E-mail: paszto.silver@gmail.com
Nyitva tartás: hétköznap és szombaton reggel 9:00-től este 22:00-ig, bár pénteken és szombaton, ha a hangulat olyan éjjel 2:00-ig lehet látni vendégeket. Vasárnap 14:00 órakor nyit este 22:00-ig.
Asztalfoglalás: lehetséges
Wifi: ingyenes
Fizetési mód: kizárólag készpénz
Facebook: https://www.facebook.com/paszto.silver/?fref=ts
