Sziasztok!
Elsőként engedjetek meg egy kérdést nekem!
Hogyan képzeltek el egy kávézót, éttermet, vagy éppenséggel egy sörözőt?
Kerekasztalokkal, fehér fémszékekkel, színes napernyőkkel tarkított teraszos cukrászdaként? Esetleg kockás abroszú menzahelyiségként, ahol megszokott a vízköves üvegpohár? Vagy alkoholgőzben úszó, ragacsos bárpulttal és rozoga bútorokkal berendezett zegzugos, sötét pinceként, ahol sorban állsz a mosdóba menet? Milyenek lehetnek még? Nézzük meg együtt!
Viv vagyok, 34 éves, „nehézkes” mozgású és két kisfiú édesanyja. A kedvenc időtöltéseim egyike a kávézás. Legyen az itthon, de leginkább valahol a városban.
„Van a kávé... A fekete. Olyan, mint az élet. Sötét és keserű. És van a kávéház. Ahol nem a kávé a legfontosabb, hanem a találkozás. A beszélgetés. Két ember beszél, beszél, beszél, és egy napon a kávé más értelmet nyer. Átalakul érzelmekké. Többé már nem egyszerű kávé, hanem barátság, szeretet, vagy éppen szerelem. Az iránt, akivel a kávézás élményét az ember megosztja. Attól kezdve minden csésze kávé ezt jelenti. A másikat. Még akkor is, ha nincs jelen. Emléke, emlékeztetője lesz. És ekkor már nem sötét, és nem keserű.”
A kávézás sokáig egyet jelentett számomra a reggeli ébredésekkel és a barátnői csacsogásokkal, a kávézókban ücsörgésekkel, az élet nagy dolgairól szóló beszélgetésekkel, mélázásokkal, az álmokkal. Mára azért változott, de leginkább csak annyiban, hogy most már mindezt két rakoncátlan fiúcska társaságában teszem.
A kezdetekben a blog koncepciója a gyerekbarát helyek összegyűjtése volt. Hiszen kisgyermekes anyukaként leginkább az foglalkoztatott, hogyan fogadják az örökmozgóm érdeklődését, kívánságait, magát azt, hogy gyerekkel vagyok. Később rájöttem, hogy egy anyának szüksége van gyerekmentes időre is, amikor egyedül, vagy más felnőttekkel tölt el egy kis időt. Ám ilyenkor sem mindegy, milyen helyre ülünk be. Ezért az ajánlók között mára már olyanokat is találhattok, amiket nem feltétlenül ruházhatjuk fel a gyerekbarát jelzővel, egyébként viszont érdemes kipróbálnunk.
Ezeket a megfigyeléseket és minden egyéb észrevételt osztok meg itt a blogon – legyen szó kávézóról, étteremről, sörözőről, vagy épp fagyizóról, ahol csak megfordultam.
A koronavírus idején új TÖRTÉNET sorozatba kezdtem, ahol rövid novellákat osztok meg, amiket Bakos Patrícia fotói inspirálnak.
A vírus vége után természetesen folytatódnak az ajánlók!
