A következő vendégírás szerzője egy messzi-messzi kontinensre invitál bennünket: Ausztráliába, a koalák és a kenguruk hazájába. Pontosabban Dél-Ausztrália fővárosába, Adelaide-ba, ahol isteni még az olasz konyha is!
Még egy pár hét, és itt hagyom egyik legkedvesebb városomat, Adelaide-ot. Az elmúlt 5 évemet Dél-Ausztrália fővárosában töltöttem. Nagyon szerettem ezt a várost. Sok csodás emlék fűz majd ide...
Imádtam a tenger közelségét, a számomra különleges növényeket, állatokat. Maga a város olyan, mint egy nagy falu. 1 millió lakosával hatalmas területen helyezkedik el. Itt minden megvan, mint akár melyik európai nagyvárosban, de mégis minden más. Az úgynevezett „city”-ben vannak a több emeletes irodaházak, üzletek és most már egy-két bérház is. Ez körülbelül 1,5 x 1,5 km a város szívében. A terület többi része inkább hasonlít egy vidéki kisvároshoz. Az élet is ilyen. 5 órakor letelik a munkaidő, és minden bezár, csak az éttermek és a kávézók várják vendégeiket. Számomra nagyon meglepő volt, hogy a bevásárlóközpontok (elég sok van belőlük) is lehúzzák ekkor a redőnyt. Szinte kihal a város. Nagyvárosi hangulat péntek és szombat estére jellemző, akkor van igazi nyüzsgés az utcákon. Ilyenkor megtelnek az éttermek, pubok és egyéb szórakozó helyek.
Ausztrália lakosságára a sokszínűség a megfelelő kifejezés. Az angolok, majd kínaiak után nagyon sok olasz, görög és egyéb európai, ázsiai és afrikai nemzet él az országban. Talán a legkisebb létszámú nemzet maguk az őslakosok, az aboriginek. A különböző népek itt született gyerekei már ausztráloknak vallják magukat, de az otthonról hozott kultúrájukat, konyhaművészetüket, szokásaikat a mai napig megőrizték.
Az éttermek, pubok, kávézók mind az adott nemzet stílusát, ízvilágát őrzik. Igazi ausztrál gasztronómia nem létezik. Őket megkérdezve is csak két dolgot említenek, a Pavlova tortát és a Vegemite krémjüket, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez is az angol Marmite koppintása.
Anna Pavlova balerína 1920-as években Ausztráliában és Új-Zélandon turnézott. Az ő tiszteletére készült az első habcsókos, krémes, gyümölcsös édesség, a Pavlova-torta.
A Marmite a sörgyártás melléktermékéből készül, főalkotóeleme a sörélesztő. Egy ragadós, sós kenhető massza. A Vegemite receptjét az éppen hiánycikknek számító Marmite helyettesítésére dolgozták ki.
A kenguru hús fogyasztása tényleg igazi ausztrál. Készül belőle kolbász, steak, használják pörköltbe (főleg magyarok), de leginkább kutyaeledelnek – pedig igazán ízletes. A szarvas húsához tudnám hasonlítani. Aki meg szeretné kóstolni, ne a kolbásszal kezdje, mert az nem nagyon hasonlít a mi megszokott ízvilágunkhoz. Az ausztrálok elég szegényesen fűszerezik, kivéve, ha európai hentesnél készítik.
A különböző kultúrának köszönhetően nagyon sok jó étterem van a városban. Válogathatunk az olasz, kínai, indiai, pakisztáni, japán, mexikói, nepáli és még felsorolni is nehéz konyhák közül.
Nekem egyik kedvenc helyem a Settebello olasz étterem volt. Imádtam a négysajtos pizzájukat és a Penne Al Pacinot, de bármit választhattunk az étlapról, nem nyúlhattunk mellé. A kávéban sem csalódtunk soha, hiszen a híres Illy-t fogyaszthattuk. Na, és ha már pizza, akkor az esetleg 35-40 fokos melegben a jéghideg csapolt olasz Peroni sör sem maradhatott ki. Itt még a sütemények is finomak voltak, amit én Ausztráliában nem igazán szerettem. Sok itteni desszertet kóstoltam, mert nagyon kívánatosak voltak, de mindig csalódnom kellett: szinte kivétel nélkül émelyítóen édessek. Még az olasz fagyi is.
Ezt az éttermet szívesen ajánlom az olasz konyha kedvelőinek.
CAFE SETTEBELLO NORWOOD
Cím: 134A The Parade, Norwood, SA, 5067
Tel.: +61 08 8431 6487
Web: http://cafesettebello.com.au
