A Balaton számomra eddig a nyarat jelentette, holott az ott élő ismerőseim szerint télen szép igazán! Ahogy hűl le a levegő, úgy keletkeznek a tavon jéghártyák, amik később összefüggő jégtakaróvá alakulnak, és megvastagodva igazi korcsolyapályává válik. Derűs éjszakákon pedig a jég csodás durrogásait hallgathatjuk. Északi partja fölé pedig a Balaton-felvidék emelkedik, ami merem állítani Magyarország egyik legszebb tája. Itt található Tapolca is, a geológiai zarándokhellyel, a Tapolcai-tavasbarlanggal, ahol szűk járatokban csónakázhatunk. A város egyik pizzériája a La Pergola.
A közeli Kapolcson szálltunk meg egy Provence stílusú vendégházban. Itt találtunk egy ajánlófüzetet a környékbeli nevezetességekről, illetve az említésre érdemes éttermekről és kávézókról. Ezek között olvastunk a tapolcai pizzázóról is, amire úgy gondoltunk, pont megfelelő lesz egy késői ebédre, vacsorára. Gyorsan autóba ugrottunk, és áthajtottunk a 18 km-re lévő kisvárosba. Az éttermet könnyű volt megtalálni: egy sarki épület, ami előtt egy pizzasütő gipszszobra invitálja befelé a vendégeket.
Maga az étterem neve a teraszára utal, viszont tél révén azt most lezárták, de bevallom őszintén a zord időjárás miatt még megtekinteni sem nagyon kívánkoztam. Így annyit láttam belőle, amennyit az utcáról lehetett: a lecsukott napernyőket, a cserepekbe ültetett bukszusokat, illetve nagy meglepetésemre, egy valódi szánt.

Holott a bejárat előtt kiírt napi menü ajánlata is ínycsiklandozónak hatott: el is gondolkodtunk azon, hogy kipróbáljuk a Hortobágyi palacsintájukat, vagy a grill camambertjüket karamellizált gyümölcsökkel, de már a szálláson beleéltük magunkat a fatüzeléses kemencében sült, teljes kiőrlésű gabonából készült pizza finom ízébe. Szóval maradtunk az eredeti tervünknél, és rendeltünk magunknak egy pizza Fellinit, illetve egy pizza Gamberettit. Az előző tejföl alapú, amin gorgonzola, erőspaprika és sajt van, amihez én pluszban kértem paradicsomkarikákat. A hagyományos paradicsom alapúra pedig garnélarákot, fokhagymát és petrezselymet raktak.


Mindkettő finom, ropogós vékonytésztájú volt, megfelelő mennyiségű feltétet tartalmaztak. Az én ízlésem ugyan elviselt volna egy kicsit több gorgonzolát, de gondolom, úgy voltak vele, hogy nem biztos, hogy mindenki annyira intenzíven szereti az erős, fűszeresebb sajtízt, mint jómagam. A garnéla viszont teljesen összhangban állt a fokhagymával és a petrezselyemmel.
A többi tésztaféléhez hasonlóan a pizzához is bor dukál, annak ellenére, hogy még az olaszok többsége is sörrel kíséri le. Mivel a párom vezetett, én meg állapotosan nem iszom alkoholt, maradtunk az alternatív megoldásoknál. Ő alkoholmentes Drehert ivott végül, hiszen mégiscsak a rákos pizzához legjobban a komlótartalmú, lager sörök illenek. Én pedig itt ittam életemben először Almdudlert. Ez egy híres osztrák gyógynövényes, szénsavas üdítőital, amit 2012 óta forgalmaznak hazánkban is. Nekem leginkább az almalére hasonlított, de azért kiéreztem belőle a citromfüvet, bodzát és a zsályát, amiket jó magam is használok a konyhában. Egyébként összesen 32 féle gyógynövényt tartalmaz.

Az étlapot nézegetve izgalmasabbnál izgalmasabb fogásokkal találkoztunk. Muszáj is volt még egy francia hagymalevest rendelnem, amit cipóban tálaltak fel. Én személy szerint jobban szeretem az eredetit, mint a tejszínes változatát, de mivel a tálalási módot is feltűntették, nem ért meglepetésként. A cipó ugyan lehetett volna egy kicsit frissebb, de a leves hozta az egyébként megszokott és elvárt krémes ízvilágot.

Számunkra annyira bejött a csendes, meghitt hangulatú kis vidéki étterem, hogy másnap is ide ültünk be. Kivételesen nem pizzára vágytunk, helyette inkább a változatos felhozatalt részesítettük előnyben. Megörültem, hogy vadételeik is vannak, amik a kedvenceimhez tartoznak. Tehát egyértelmű volt, hogy a második alkalommal Pergola módra sült szarvast kérek cumberland mártással, míg a párom szalonnával tűzdelt zöldfűszeres pácolt szarvascombot. Egyikünk sem bánta meg a választását. Az egyébként száraz vöröshúshoz tökéletesen illett az édes, különleges ribizlizselés öntet, a zöld marinád pedig igazán puhává varázsolta a szeletet.

Mindkétszer a pulthoz és a látványkemencéhez közeli boxban foglaltunk helyet, de választhattuk volna a többi terem kényelmes székeit is, ahol a berendezés és a dekoráció olyan érzést kelt, mintha Olaszország valamelyik utcáján ücsörögnénk.




Tapolcán, ha pizzázni szeretnénk, vagy egyszerűen valami finomat enni, akkor a La Pergola megfelelő választás. Különtermeiben nagyobb összejövetelt is tarthatunk, nyáron pedig még hintalovazhatnak a kerthelyiségben a gyerekek.
Egy erős négyes étterem.
Saját képeim mellett az étterem Facebook- és weboldaláról származnak.