Éppen azon az estén jelent meg Madridról egy cikk az Origón, amikor mi is megérkeztünk – pont az említett központi térre, a Puerta del Solra. Érdemes először azt elolvasni !
A Napkapu tövében
Egy pontosan 34 hónapossal a városlátogatások nem mondhatóak egyszerűnek. A múzeumokat, képtárakat, illetve egyéb érdekes látnivalókat jobb, ha rögtön kihúzzuk a listánkról, mert a gyerek úgysem fogja élvezni, és így minket sem hagy kulturálódni. Ilyenkor (meg egyébként is) jobb a belvárosban találni szállást, ahonnan nem utazással megy el a sok idő, hanem a játszóterek felkeresésével.
Tökéletes választás ehhez a már említett Puerta del Sol környéke. Úgy látszik, hogy hozzánk hasonlóan több magyar is így gondolkodhat, mert a szállodánkban a következő kép fogadott :
Ha már olyan dolgokat hagyhattunk ki, vagy rohanhattunk keresztül egy síró gyerekkel, mint a Prado, vagy a Szent Ferenc Bazilika, esetleg a Szent Izidor Katedrális, sőt mi több, a híres madridi éjszakákról is lemondhatunk; úgy voltunk vele, hogy legalább napközben élvezzük ki az egymást érő tapasbárok, éttermek hadát.
Beülősök Kánaánja
Ebben a tekintetben nem volt nehéz dolgunk, mert egymást érték a bárok, éttermek. Számunkra februárhoz meglepő módon jó időt fogtunk ki (tényleg, mert hazaindulva ott is lehűlt a levegő + még esni is kezdett), így nem csak járókelőkkel voltak tele az utcák, hanem a teraszon sonkát fogyasztó, borozó emberekkel is.
A madridiak 10 óráig alszanak.
A kisgyermekes családok napirendje totál eltér a spanyolokétól: amíg ők éjszakánként tivornyáznak, addig mi a „hajnali” órákban rójuk az utcákat. Bár nekem a reggel 9 óra már régen nem hajnal, de legyen. 10 óra előtt csak utcaseprőket, árufeltöltőket, takarító kereskedőket és magányos turistákat lehet látni az utcákon, tereken. Este persze zsibong a tömeg: zenélnek, mesehősöknek öltöznek, fényes, dobáló játékokat, lufikat árulnak. Az üzletek is tovább nyitva tartanak, mint nálunk.
A Piac, így nagybetűvel
A híres-neves Mercado de San Miguel is csak 10 órakor nyitja ki a kapuit.
Amikor azt tanácsolták, hogy a piacot semmiképpen se hagyjuk ki, egyáltalán nem ilyenre gondoltam. Lelki szemeim előtt egy lármás, büdös, kofabódékkal teli tér lebegett, ahol hangos alkudozások során vásárolhatjuk az egzotikusabbnál egzotikusabb déli gyümölcsöket, zöldségeket, tengeri halakat, sonkákat. Ehhez képest egy impozáns műemlék épület az egész, benne pedig egy valódi gourmet-robbanás.
A piac 1809 óta működik azon a téren, ahol anno az a San Miguel templom állt, amit Joseph Bonaparte, Napóleon bátyja romboltatott le. 1835-ig szabadtéren működött, az akkor felhúzott vásárcsarnok pedig 1916-ra kapta meg a végleges kinézetét, de igazán csak a 2009-es újranyitás után lett Madrid gasztro-fellegvára.
Mintha egy gourmet-fesztiválba csöppennénk. A standok között ugyanúgy fellelhetők a zöldségesek, a húsárusok, mint a borászok, a baristák, a cukrászok, vagy a tengeri herkentyűárusok. Nem csak a frissességre, a kiváló alapanyagokra törekednek, hanem magára a spanyol étkezési szokásokra, tálalásokra is. Némelyik falat, kávékülönlegesség elkészítésére ugyanannyi hangsúlyt fordítanak, mint máshol egy több csillagos étteremben.
Középen négy, vagy többszemélyes asztalok helyezkednek el bárszékekkel, ahová leülve igazán kényelmesen fogyaszthattuk el reggelinket:
Mi minden nap itt reggeliztünk. A fiam általában friss gyümölcsöt kért, hatalmas, érett epret, barackot, vagy éppen gyümölcskoktélt. Desszertnek pedig kapott egy falatnyi, különleges kézzel készített bonbont. Mi kávéztunk és szendvicset ettünk, de voltak olyanok is, akik egy pohár bor mellett igazi spanyol sonkát majszolgattak beszélgetés közben.
Tényleg imádnivaló turista reggelizőhely!
MERCADO DE SAN MIGUEL
Cím: Plaza de San Miguel, s/n, 28005 Madrid, Spanyolország
Tel.: +34 91 542 4936
Wifi: ingyenes, gyors regisztráció után.
fotók: mind saját
