A következőkben kedves sógornőm, Anna mutatja be a Bem rakparton található, hazánk első belga sörözőjét, a Belgian brasserie Henrit. Az ajánló március 15-ére készült, de a megjelenésébe közbeszólt kicsike fiam, Csanád Csongor születése.
Baráti körünkben pár évvel ezelőtt az lett a szokás, hogy a nemzeti ünnepeinket együtt töltjük. Lehetőleg nem zsúfolt helyen, ami a fővárosban igen csak elkerülhetetlen. Egyszer, várva az augusztus 20-i tűzijátékot a rakparton sétálgattunk. Mivel volt még egy kevés időnk és mert szomjunkat szerettük volna oltani, random beültünk (helyesebben kiültünk) egy söröző teraszára.
Ez körülbelül 4-5 éve lehetett, és talán sokat elárul a helyről, hogy azóta is az lett a törzshelyünk.
Az ok igen egyszerű. Jobbnál jobb nedűket (főleg söröket) árulnak, igen szép helyen. Ablakaiból, teraszáról a Dunára, a Parlamentre, és a Lánchídra is rálátni:
Külön sörlapja van, mely búza, komló és árpa söröket és ezen ízesített kombinációit sorakoztatja fel. Nem számoltam pontosan meg mennyi oldalon keresztül, de 20 oldal biztosan. A Trapista sör mellett van világos, félbarna, barna, búza, ízesített, etc., szóval mintha Gombóc Artúr kezdené el sorolni nekünk milyen csokikat szeret.
És hogy a sör is jobban csússzon, sörkorcsolyákkal enyhítjük a falánkságunkat. Amikor pedig falánkságról beszélünk, és sörkorcsolyáról, hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy azzal egy ember jól nem is lakhat... Nem járna messze az igazságtól, ha nem a Belga sörözőről beszélnénk, ahol a gyomrunk befogadóképessége mellett, már az ízlelőbimbóink is ujjonganak. Bizony, mert hogy a hasábburgonya-tál (belga tartárral és koktél szósszal) nem csak látványilag laktatja jól magát az emberrel (mi esetünkben hárman szépen elosztozkodtunk két tálon), hanem ízorgiákat kaptunk. Ne tévesszen meg senkit, itt nem a hagyományos, előre kisütött, olajban tocsogó hasábokról van szó.
De most nem is emiatt kezdtem el írni, hanem a legutóbbi látogatásunk miatt.
Kirándulni voltunk, és fáradt vándorként megkívántuk a sört. Sokat elmond a helyről, hogy az Erzsébet-kilátóról ide akartunk betérni. Kora tavaszi este lévén -márc.15-e -még nem volt olyan jó idő a kinti ücsörgéshez, ezért hát betértünk. Amint beléptünk szorgosan köszöntünk is, ahogy szüleink tanították is, de mint kiderült egy életnagyságú belga trappista szerzetesnek, aki minden vendéget egy mosollyal vár, közvetlenül a bejáratnál.
A hely igen barátságos, pár lépcső vezet le, és bárpulttal, valamint asztalokkal telezsúfolt helyiség. A pincér rögtön egy asztalhoz vezetett minket, lerakta elénk a sörlapot és az étlapot, mi meg belemerültünk újfent a kimeríthetetlen sörválasztékba.
Ugyan már odafelé természetesnek vettük, hogy mit fogunk a sörök mellé fogyasztani, mégis megakadt a szemem a házi libatepertő lilahagymával és zsírjával, ki is kértük, a már-már megszokott burgonyával együtt, viszont sört még nem tudtam választani.
Semmi gond, pincér megértő volt, így kaptam időt míg meg nem jött a másik sör, amikor egy kellemes málnás sörre esett a választásom. "Én azt nem ajánlom!" Pislogtam nagyokat, gondoltam nem megfelelő sört választottam az ételem mellé, vagy mi fene? Szívrohamom csökkent, kiderült, már elfogyott. Még két perc gondolkodási időt kértem.
Szerencsére nagyon kedvesek és türelmesek voltak, végül FLORIS FRAISE 3,6% epres búzasörét választottam. Utólag nem is bánom, hogy változtatnom kellett, ugyanis harmonikus gyümölcs íze volt, a sörlap utólagos kesernyés ízt ígért, amitől én tartottam, de végül semmi kellemetlen mellékízt nem tapasztaltam.
10-15 perc várakozás után ki is érkeztek eledeleink, a szokásos hasábburgonya-tál, és a tepertőm, mind emellé, frissen pirított kenyérrel teli kosárka. A tepertőhöz járt még gyöngyhagyma, uborka, kaliforniai paprika, paradicsom is, ami kellemes meglepetés volt, hiszen ilyen könnyűnek egyáltalán nem nevezhető fogás mellé, nagyon jó kísérő.
Elmondhatom, hogy ezidáig sosem szerettem a zsíros kenyeret, lilahagymával, de amint megkóstoltam, rögtön rá is csodálkoztam, miért is kerültem eddig ezen ízeket.
A hely atmoszféráját a turisták és magyarok vegyes társaságai adják, valamint a pincérek, akiknek nem gond angolról franciára, majd németre váltaniuk. No igen, belga sörözőről beszélünk, miért is lennénk meglepődve. Ja, hogy itt valóban azt kapod, amit ígérnek?
Ne tévesszen meg senkit a hagyományos libatepertő, az étlapon olyan fogások is szerepelnek mint békacomb Provance-i módra (2590 Ft), valamint fokhagymás parajos fűszervajjal töltött csigák, sajttal besütve (2590 Ft). Bár mi nem voltunk elég bevállalósak ezekhez (jómagam egy Gourmet Fesztiválon kóstoltam már csigát, és restellem, de nem lett a kedvencem), de ilyen árak mellett azt hiszem megéri megkóstolni őket.
Mint már feljebb említettem, már a sörkorcsolyák is önmagukban kiadnak egy főfogást, így nem is meglepő, hogy a maradékot becsomagolva kértem. Az egyetlen negatívum talán az, amikor ki szerettük volna kérni a számlát, és öt percig nem tudtunk egy pincért sem elcsípni (és már azt sem tudtuk a végén, hogy melyik pincérhez tartozunk, ugyanis más vette fel a rendelést, az én sörömet utólag más hozta ki, és mint a végén kiderült, más pincérnél rendeztük a cechet), már már gondolkodtunk, hogy ingyen vacsoráztunk. Végül a tálakért és a két sörért 4600 Ft-ot fizettünk (nem figyeltem szervizdíjat felszámoltak-e, valamint elvitelre volt a tepertőm maradéka), ami két jó minőségű sörtért és két laktató vacsoráért egyáltalán nem mondanám drágának, egy ilyen frekventált helyen, ahol akkor sem néznek ki, ha éppen nem külföldi vagy, és az "utcáról" esel be.
BELGIAN BRASSERIE HENRI
Cím: 1011 Budapest, Bem rakpart 12.
Tel.: +36 1 201 5082
E-mail: belgahenri@gmail.com
Asztalfoglalás: kizárólag telefonon!
Nyitvatartás: minden nap déltől éjfélig
Web: http://www.belgasorozo.com
Parkoló: van.
