A nyáron egy harci feladatba ütköztem: olyan ausztrál vendéget kellett ebédül látnom, aki jobban ismeri a magyar gasztronómiát, mint a tenyerét, mellette viszont imádja a nemzetközi, leginkább távolkeleti konyhát. A helyválasztásnál az utóbbi szempontot vettem figyelembe, mert hallottam egy olyan helyről, amiben tuti biztos nem fog csalódni. Ez nem volt más, mint a Ramenka a Kazinczy utcában.leves Budapest VII. kerület ázsiai japán cider

 

Rámen, a tésztaleves

A hely nevéből is adódóan egy levesező, ahol japán tészta alapú húslevest szolgálnak fel. A rámen az egyik legnépszerűbb étel Ázsiában. Eredete bizonytalan: leggyakrabban Kínából származtatják, ami Japánban vált nemzeti étellé, mégis Dél-Koreában fogyasztják a legtöbbet (2014-es adat). Nyugaton leginkább az instant változata terjedt el, mint olcsó koleszos vackok egyike. A bőséges leves lelke a gazdag ízvilágú alaplé, amit tésztával és különböző feltétekkel kínálnak. Tápláló egytálétel.

A Ramenka nem más, mint egy rámen-bár, amiből Japánban több ezres a felhozatal. Ezekben a kisvendéglőkben kizárólag rámen kapható, különböző változatokban. Nincs ez másképp itt sem: az étlapon ötféle olvasható. Ebből négy húslevesalapú, míg az ötödik misolevesből készül. Utóbbit még a vegetáriánusok is nyugodt szívvel fogyaszthatják, hiszen maga a miso is szójababpüré. A hiányozhatatlan tészta mellé pedig sárgarépát, fafülgombát, hagymát, babcsírás és szezonális zöldségeket raknak.

A bulinegyed közepén

Lu Boyin, az előző tulajdonos, jó helyet választott helyszínül: a Kazinczy utcát, ami jelenleg az egyik legforgalmasabb része a budapesti zsidónegyednek. A hazai romkocsma-forradalom is itt robbant ki az – éppen a Ramenkával szembeni – Szimpla kert megnyitásával. A street food fellegvárának is tekinthető, sőt számos kulturális rendezvényt, utcabált tartanak a szűk utcácskában.

Legelőször csak annyit mondtak nekem, hogy idemenjünk, ha tényleg autentikus rámen-bárt keresünk. Ha nem figyelünk, a Dohány utcából érkezve könnyen összetéveszthető az előtte lévő thai étteremmel, ahol szintén leveseket kínálnak. Legalábbis mi egy pillanatra megtorpantunk, de aztán megláttuk a vicces, emotionra hasonlító cégért, és tudtuk: az lesz az!

leves Budapest VII. kerület ázsiai japán cider
A kerámia macska szerencsét hoz.

A szerencsét hozzó Maneki-nekot, azaz integető macskát leszámítva a hely igencsak minimalista stílusú. Középen egy hosszú asztalnál megérkezésünkkor éppen ázsiaiak ebédeltek. Ebből is sejtettem, jó helyre toppantunk: hiszen ha itt nem főznének jól, a ráment imádó kelet-ázsiaiak biztosan messziről elkerülnék és európai arcokon kívül senki mással nem találkoznánk. Az asztal legnagyobb része foglalt volt; végig a pultnál, illetve az ablaknál volt még egy-egy asztal néhány szabad fapuffal. Utóbbi mellett döntöttünk, ami egy fokkal gyermekbarátibbnak tűnt, annak ellenére, hogy olyan érzésem volt, mintha kirakatbábu lennék, hiszen az üvegablakon keresztül a járdán sétálók szeme előtt szürcsölhettem. Viszont előttünk összesen egy-egy szalvéta- és pálcikatartó állt a chili és a szójaszósz mellett, míg az ellenkező oldalon csak úgy sorakoztak a törékenyebbnél törékenyebb dolgok.

Rendelni a kiszolgálópulthoz mentem, és azon nyomban ki is fizettem a számlát. Az italokat odaadták, míg a leves felszolgálását az asztalnál ülve várhattuk meg.

leves Budapest VII. kerület ázsiai japán cider
A Ramenka enteriőrje.
leves Budapest VII. kerület ázsiai japán cider
Funkcionalista stílusú rönkpuff

Üdítő shifudo

Személy szerint én szeretem a húsleves zamatát, viszont a főtt húsokat kevésbé. Ezért is választottam a shifudot, azaz a tengeri herkentyűst, rákkal és kagylóval. Az ázsiai filmekből oly’ jó ismert jelenetre számítottam: hozzák a gőzölgő levest, amit majd azon nyomban szürcsölve enni is kezdek – pálcikával a tésztát, míg az asztalra helyezett fakanállal a levest. Igen ám, de az időjárásnak megfelelően a levesre inkább mondhattam, hogy frissítően hűs, mint forró. Nem kellett azzal bajlódnom, hogy a nyelvemet megégeti, élvezhettem az ízek harmóniáját, ahogy a roppanósra főtt zöldségeket harapdáltam egy kis kanál szójaszószos lével leöblítve.

leves Budapest VII. kerület ázsiai japán cider
Feltétekben gazdag shifudo

Körülbelül 7,5 dl-es a csésze, amiben a rák és kagyló mellé egy fél főtt tojást, julienne-re vágott répát, metélőhagymát, mungóbabcsírát, kínai bordáskelt, fafülgombát tesznek és az én kedvencemet a narutot. Na, nem kell összekeverni Kisimoto Maszasi mangahősével, a nálunk is ismert Narutóval! A narutomaki úgynevezett halpástétom, vagy haltekercs. A házi készítésű tészta is jókor kerül a tányérba: nem túl korán, így nem szívja tele magát a lével, nem duzzad meg, míg meg nem esszük.

Viszont arra ügyeljünk, hogy az időjárás megváltozásával a levesek hőmérséklete is változik!

Személy szerint több okból kifolyólag kihagytam, de ajánlott kísérőnek megkóstolni valamelyik japán italt, mondjuk a sakét vagy a híres szilvaborukat. Amennyiben sörpártiak volnánk, a Kirin Ichibanra mondják, hogy jó választás. Már az illatában érezni a rizst és a kukoricát.

leves Budapest VII. kerület ázsiai japán cider
Nálunk nem mindenki szerette a sört, s maradt a megszokott cidernél.

Gyerekkel azért óvatosan!

Játszósarokra, pelenkázóra ne számítsunk, sőt a mosdó is úgymond koedukált, egyetlen egy mellékhelyiséggel. Ennek ellenére bátran térjünk be a csemeténkkel, nem leszünk kinézve! A levesek nem csípősek, így már a hozzátáplálást elkezdő kicsik is nyugodtan kóstolgathatnak belőlük.

leves Budapest VII. kerület ázsiai japán cider
Amennyiben mi mégis erősen szeretnénk, szórjunk bele egy kis chilit. 

Nem voltam még Japánban, de merem azt állítani, hogy a Ramenka megfelel egy autentikus rámenezőnek a funkcionalista stílusával, az ízletes leveseivel és a kedves, vendégmarasztaló munkatársaival!

Végezetül egy rövid bemutató videó (a LifeNetworkTW jóvoltából, aki feltöltötte a Youtube-ra):

 RAMENKA

leves Budapest VII. kerület ázsiai japán ciderWeb: http://ramenka.hu/ 

Facebook: https://www.facebook.com/ramenka.official/

Instagram: @ramenka_official

Fizetési lehetőségek: készpénz, bankkártya, Erzsébet utalvány

Köszönet a képek szerkesztéséért Anitának, a Zarándi túrák és az Éhes biciklista blogok írójának!

Tetszik? Vidd és oszd hírét!
Ettél, ittál már itt? Kommentelj!