Hirtelen azon kaptam magam, hogy ott állok teljesen egyedül az utcán, és nem tudom, mihez is kezdjek magammal. Meglepetten vettem tudomásul, hogy a váratlanul jött nagy szabadsággal nem tudok mit kezdeni. Otthonról csak úgy kitessékeltek: a fiúk szuperül ellesznek nélkülem is, nyugodtan menjek és töltődjek fel. Hiszen mint minden nő, én is megérdemlek egy kis én-időt, amikor a fiúkat feledve csak magammal foglalkozhatok. Csináljam azt, amit igazán szeretnék! Szombat délután van, élvezzem ki a hétvégét! Nézzek meg egy filmet a moziban, sétáljak a Duna-parton, vásárolgassak, üljek be valahová, bármit választhatok, amit csak akarok gyerekek nélkül.
Végülis, tényleg igazán régen voltam utoljára bárhol is a fiúk nélkül, gondoltam, s elindultam, hogy valahol eszek valami finomat. Túlságosan messzire azért nem akartam menni, mert a nyugtalan anyai szívem be nem vallottan is aggódott az otthon hagyott kicsikért. Szerencsére a Tompa utcában található a Mezcal Mexikói Étterem.
Sarki épület szuterénjében alakították ki az éttermet, ami ebből kifolyólag nem akadálymentesített. Viszont a személyzet annál előzékenyebb!
Legutóbb a fiaimmal jöttem, és már nyitották is ki előttünk az ajtót, a babakocsit pedig segítőkészen levitték a lépcsőn. Most pedig a karjukat nyújtották nekem, amit el is fogadtam.
Egyébként a gyerekmentesség nem csak számomra volt szokatlan, mert a következő párbeszéd zajlott le érkezésemkor:
- Segíthetek?
- Ebédelni szeretnék.
- Egyedül?
- Igen, egyedül – kettőnk közül én voltam az, aki leginkább meglepődött e kijelentésen.
Elhatároztam, hogy teljes egészében kihasználom, hogy a fiaim nélkül vagyok: végre olyat ehetek, amit kizárólag én szeretnék, rendeléskor nem kell a gyerekekre koncentrálnom, nem fogok senkivel sem osztozkodni, nem kell attól tartanom, hogy az egyik, de egyre inkább mindkét gyermekem kinézze a számból az ízletes falatokat. Sőt ilyenkor egy kevés alkohol is belefér. Még mielőtt megkaptam volna az étlapot, határozottan leadtam a rendelésem.
Az étterem nevéhez hű maradva, uborkás margarítával kezdtem.
A jól ismert, klasszikus koktél alapja a mexikói tequila, amit általában limelével és Triple Seccel mixelnek össze. Legújabb trend, hogy a lime-ot uborkával helyettesítik, amitől plusz üdeséget kap. Már az illatából is az uborka frissessége áradt, miközben tökéletesen párosult az ital egyébként gazdag ízvilágával is.
„Minden bajra mezcal kell, és minden jóra is.”
Tartja a közismert mexikói mondás. A mezcal nem más, mint közönséges agávéból készített égetett szesz. A tequila egyébiránt mezcal, hiszen kék agávéból – és nem kaktuszból, ahogy mondani szokták – készül. A két italra gyakran egymás riválisaként tekintenek, pedig a valóságban minden tequila mezcal, de nem mindegyik mezcal tequila. Míg a tequila bölcsője a Jalisco tartomány, addig a legtöbb mezcalt az Oaxaca tartományban készítik. Érdekesség, hogy nálunk is él az a tévhit, hogy Mexikóban a tequilát kukacostul isszák. Valójában az egész kukacos sztori az egyik mezcal gyártó marketingfogása volt még az 1940-es években. Egyébként a kukactól pont, hogy rossz minőségű lesz a szesz.
Az itallapon több mint 32 tequila közül választhatunk.
Előételnek háromféle dipet kaptam pirított bagettel.
Ezeket hiába keressük az étlapon, mert minden héten különbözőeket készít a séf. Most padlizsán-, szőlő- és céklakrémmel kedveskedett. A padlizsán volt a legkülönlegesebb és legerőteljesebb: savanykás az ecettől, mégis édes utóízzel a hagymától. A szőlő tökéletes választás volt másodiknak, hiszen krémes és inkább semleges ízvilágú volt, egy csepp pikánssággal megfűszerezve. A cékla volt számomra a csúcs! Mennyeire sikerült! Imádtam, ahogy kijött a cékla édessége, ráadásul még csípőssé is fűszerezték. A főétel előtt igazán csak kóstolgatni szerettem volna, de nem tudtam ellenállni neki.
Chili con carne, a legfinomabb texmex fogás.
Nyugodtan választhattam volna valami autentikus mexikói ételt, mint például enchiladát, de maradtam a kedvenc texmex „harapnivalómnál”. Főleg azért, mert most végre igazán erősen ehettem. Kifejezetten tetszik, hogy tetszés szerint kérhetjük az ételeket csípősen: nem kell ahhoz szeretnünk az erőset, hogy a mexikói gasztronómiában barangoljunk. Sőt általában a mexikóiak egyébként sem csípősen készítik el az ételeiket, a chilit, a habanerot és egyéb szószokat külön tálkában szolgálják mellé.
Enteriőrjében a maja kultúra és a mediterrán stílus találkozik.
A mexikói ételeknél csak a mexikói hangulatot szeretem jobban. A vidámságot, a színkavalkádot, a stílusok keveredését. Mindez itt is megtalálható, viszont nyugati ember számára befogadható módon. Meghagyták az épület tégla jellegét, és inkább a kiegészítők idézik fel a latin-amerikai világot: szombrérók fellógatva, maja és azték totemek, üres tequilás üvegek a polcokon, kaktuszok a sarkokban, színes üvegmozaikok az asztalokat elválasztó faparavánokban.
Míg az asztalnál koktéloztam és falatoztam, élveztem a háttérben szóló spanyol – talán mexikói? – zenét. Megelégedéssel töltött el, hogy a régen vágyott szabadidőmben ilyen jól érzem magam, amit a kellemes helynek, finom étkeknek és vendégmarasztaló kiszolgálásnak köszönhettem!
MEZCAL MEXIKÓI ÉTTEREM
Cím: 1094 Budapest, Tompa utca 14.
Tel.: +36 20 428 2872
+36 1 780 9377
E-mail: info@mezcal.hu
Nyitva tartás: hétfő-szerda: 12:00-14:00
csütörtök - szombat: 12:00-01:00
vasárnap: 12:00 - 23:00
Web: http://www.mezcal.hu
Facebook: @MezcalMexikoiEtterem
Tetszik? Vidd és oszd hírét!
Ettél, ittál már itt? Kommentelj!
Nem akarsz lemaradni az új ajánlókról? Kedveld a blog Facebook-oldalát!
Együttműködnél? Keress meg!
Vagy csak beszélgetnél egy jót? Csatlakozz a csoportunkba!
